5.holdtölte

5. holdtölte

Majd lassan besétáltak a házba. Sehol senki, de egy picit meg voltak lepődve, mivel minden másabbnak tűnt. Csendesebb volt és csak az eső halk kopogása zengett végig a teremben. Óvatos léptekkel mentek át a száraz szőnyegen és oda lyukadtak ki, mint ma. Ugyan az a társalgó, csak most senki nem volt ott… Legalábbis ezt hitték. Az ablak alatt egy vörös hajú fiú aludt.

*Lucy szemszöge*

Oda szerettem volna menni ahhoz a fiúhoz, csak Anna még mindig szorította a kezem. Lassan letérdeltem hozzá és néztem, ahogy szuszogott. Arca egy pillanat alatt megváltozott és égető szemekkel rám nézett. Szemei zöldek voltak, mint Annának.

- Ki vagy te, aki meg merte zavarni a szundimat?

- E-Elnézést. Lucy vagyok és testvéremmel jöttem ide. Hogy hívnak téged?

- Ayato vagyok. Nem láttál véletlenül kint egy szőkés hajú, fekete szemű lányt?

- Sajna nem. De láttam az ajtó előtt egy szintén szőkés hajú lányt, de neki rózsaszín volt a szeme. Ismerősödet vártad?

- Mondhatjuk. Az a lány nekem nagyon fontos és… Szeretem őt.

- Hogy hívják?

- Ricuko Barbara Hayamashi. Most épp a vonaton ül és éjfélre itt lesz. Ma jön ide, de úgy tudja, hogy bentlakásos suliba iratkozik, ahol mi is vagyunk.

- Bocsánat a hirtelen kérdésért, de ha lenne lányod, hogy hívnád?

- Hát, nem tudom.  Nagyon ezen nem gondolkoztam, de biztos, hogy Ricuko után a lányom neve Annabell lenne.

- De Ricu-nak nincs Annabell neve. Vagy igen?

- Ez egy hosszú történet……… Igazából Ricuko, Annabell a testvérem, csak kitöröltük évekkel ezelőtt minden emlékét és most itt tartunk….- A mondatok végét nagyon elharapta. Fáj neki, hogy ilyet kellett tennie a szeretett testvérével. Minden esetre, látszik az arcán, hogy aggódik érte.- Valaki hozza már be azt a nyávogós nőszemélyt a kapu elől!

- Majd én.- Hangozta Anna, összefonott karokkal.

*Anna szemszöge*

Sok minden járt a fejemben, miközben csak álltam a terem közepén. Mikor szóltak elmentem ahhoz a szerencsétlen lányhoz és kitátottam a kaput. Ugyan abban a pózban támaszkodott neki a bőröndjének és nézett maga elé.

- Végre, hogy valaki kinyitotta az ajtót!

- Hidd el, nem szívemből nyitottam ki.

"...De ne merd a szádra venni Lucy nevét!"

- Milyen bunkó egy lány vagy te.

- Akarod, hogy a megélezett kardom vérvörös legyen a véredtől?- kérdeztem rá psycho vigyorral.

- Kötekszünk? Gyáva kisegér. Épp olyan vagy, mint a drága Lucyána, csak ő egy idióta.

Na, ettől a mondattól másztam majdnem a falra vagy fojtogattam volna keresztben a nyakát. Egy pillanatra leállt a lélekjelenlétem, de utána egyből megragadtam a pólójának a végét és felemeltem. Szívbe szúró szemmel néztem rá, de csak az egyikkel, mivel a másikat eltakarta a hajam.

- Ide figyelj Yui. Sérthetsz, üthetsz, téphetsz, elítélhetsz, de ne merd a szádra venni Lucy nevét!

- Miért? Mi fog történni?

- Egyesével kitépem a hajszálaidat, lekötöznélek, vagdosnám a bőröd és a többi. Ha jót akarsz magadnak, jobb, ha nem mártod bele magad az éltünkbe. Különben megtudod milyen ha egy  Sakamaki bosszút áll.